Részlet A bátyáim és én (Broere) c. könyvből, 153-155. o., Uitgeverij Querido, Amsterdam, 2001
A szörny
Valamivel hét előtt, még mielőtt apukánk és anyukánk szobájában a vekker megszólalt volna, felkeltünk, és egymás nyomában lelopództunk a lépcsőn.
Beözönlöttünk az üres előszobába: egy szoba, ami a maga egy négyzetméterével semmire sem szolgált, az egyik oldalán a konyhaajtóval, a másikon meg a pinceajtóval.
Csendben kell maradnunk, mondta az egyik bátyám.
— Ne ébreszd fel! — suttogta, és nem apukánkra gondolt.
Hirtelen elhallgattunk. Összepréseltük a szánkat, és már akkor megéreztük a félelmünk szagát.
Egyik bátyám óvatosan kinyitotta a pinceajtót. Először meg akart bizonyosodni arról, hogy senki sem áll az ajtó mögött. Csak ezután fordult hátra, és bólintott jelentőségteljesen. Majd azt kérdezte, hogy érezzük-e a szörny leheletét és a belőle áradó hideget.
— Igen — feleltük, hiszen éreztük, ahogy a hideg takaróként borul ránk. Füst és gázfelhő tódult az orrunkba, amitől elszürkültek a gondolataink, mintha megbénult volna az agyunk.
— Óvatosan a lépcsőn! — mondta bátyám és elsőként tűnt el a pince tátongó sötétjében. Mi meg szorosan a nyomában araszoltunk, egymás pizsifelsőjébe és pizsinadrágjába kapaszkodva. Egyik oldalon a hideg fal, a másikon pedig a nagy üresség, és semmi kapaszkodó.
Szükségünk volt egy kis időre, míg a szemünk hozzászokott a sötétséghez, de azután sem láttunk sokkal többet. Inkább az orrunkra hagyatkoztunk. Éreztük a szekrényben lévő házi lekvár és körtebefőtt illatát, az édesapánk polcán lévő régi papírokét, és a legtávolabbi sarok szagát, ahol egy nehéz, nejlonnal leterített asztal állt. Az orrunkat megcsapta a sarokból áradó por és az édes-savanykás szag. Oda kellett bebújnunk, az asztal alá, mert annál biztonságosabb hely nem volt.
— Hagyjátok már abba! — mondta egyik bátyám, mikor már mindannyian ültünk. Nem tudtuk, hogy ezt mire érti, úgyhogy abbahagytunk mindent, amit épp abban a pillanatban csináltunk: a vakarózást, a remegést, a lélegzést és már félni sem mertünk.
Azt mondta bátyám, hogy együtt erősek vagyunk, és ezt nagyon jó volt hallani. Senki sem érezte magát magányos hősnek. Húsunk eggyé vált, míg idővel egyetlen testvért alkottunk az asztal alatt, miközben visszatartott lélegzettel fürkésztük a sötétet.
Fejünk felett meghallottuk a vekker visítását és apukánk motoszkálását. Amint megszólalt a vekker, tudtuk, hogy a veszély is felébredt.
Ő is épp úgy hallotta, mint mi, ahogy apukánk megkerülte az ágyat és felhúzta a rolót. Tudtuk, hogy egy pillanat múlva már veszi is fel a papucsát. Ez megváltoztatta apánk lépéseinek hangját, ami így lágyabb puffanássá változott a linóleumon. A lépcsőfokok nyikorogtak tőle, de egyébként nem lehetett hallani, ha az ember nem figyelt eléggé oda.
Összekuporodtunk és alig mertünk levegőt venni.
— Figyeljetek nagyon! — suttogta bátyám.
Óvatosan bólintottunk és felfelé bámultunk. Közvetlenül a fejünk felett meghallottuk apánkat a lépcsőfordulóban. Három lépcsőfokot megtett lefelé, befordult a sarkon, és elindult a hosszú lépcsőn.
— Ne ijedjetek meg! — suttogta bátyám.
Megráztuk a fejünket és megpróbáltuk kiszámolni, hogy édesapánknak hány lépést is kell megtennie a nappali szoba ajtajáig. Míg a nyikorgó ajtó tövében vártunk, majd kiugrott a szívünk a helyéről, hogy valaki lenyomja a kilincset. Majd egy kattanás, melyet minden reggel hallottunk, mikor édesapánk felemelte a szoba hőmérsékletszabályozóját huszonegy fokra.
— Igen, most! — mondta bátyám.
A testünk minden izma megfeszült. A pince sötétjében a szörny ordítva felegyenesedett, és egyetlen, négyszögletes szeme narancsosan üvöltve felizzott. Az egész pince beleremegett. Azt hittük, itt a világvége. Halálra váltan meredtünk a szörnyre, hogy elindul-e felénk, de az ott maradt, ahol volt, és felmelegítette az egész házat.
A bátyáim és én elégedetten összemosolyogtunk. Arcunkat megvilágította a kazán tüze. Még láttuk egymáson az ijedtséget, de ennek minden egyes percét élveztük, és készen álltunk a jól megérdemelt reggelire.
Aradi Zsuzsa, Fábián Anita, Kiss Anna Júlia, Kramm Frida, Nemeshegyi Annamária, Tar Emese és Tar Noémi fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése